A Kamenjak félsziget látogatása után Zambratijaba utaztunk. Egy lassan mélyülő, homokos strandot néztem ki. Meglepően nagy élet volt itt, így április végén. Voltak, akik napfürdőztek, de elég sokan mártóztak a vízben. Kisgyerekek homokoztak a parton, futkostak a vízben. Na ez volt az a hely, ahol a tenger így tavasszal becsalogatta az embert. Kellemes volt a víz hőmérséklete, hiszen sekély rész.
A víz kreatívan fodroztatta a homokot. Mindig más volt a rajzolat. Homokhoz hasonló, rejtőzködő, kb. 8 cm-es halacskák úszkáltak. Lehetett látni egy-egy rákot, csigákat, amelyeket a dagály hozott. Különösen a köves részen volt több. Érdekes volt figyelni az apály-dagály jelenséget. Ilyen mértékben még sosem láttuk Horvátországban. Kb. 50-60 cm vízemelkedést jelentett a délutántól érkező dagály, amely reggelre elvonult, de otthagyta a hozadékát. Kagylótörmelék, kagylók, olykor élőlények.
Csak ültünk, csak ültünk a tengerparton és néztük, miként foglalja el a víz a homokvárakat, milyen látványosan nő a vízszint.